Dimény Lóránt

Majdnem 30 éve születtem a mezőségi Nagysármáson, gyerekkoromat Marosvásárhelyen töltöttem, és elképzelhető, hogy nyugdíjasként is a vásárhelyi utcákat fogom végigkopogni. Kolozsváron élek feleségemmel, és 1 éves kislányommal. Ameddig egy novellát nem válthatok egy kosár füstöltkolbászra, szoftverfejlesztőként keresem kenyeremet. Villamosmérnöki oklevelet szereztem a Kolozsvári Műszaki Egyetemen, és közben verseket írtam. Verseimben egykoron szerettem, vagánykodtam, világot láttam. Azóta szeretek, vagánykodom, világot látok, és amikor nem focit játszom vagy nézek, közben már szinte kizárólag prózát írok, a sorsszerűségről, az átkokról, a föld alatti szelek és vizek járásáról, csendes, falusi emberekről. Amikor kislányom engedi, első regényemen dolgozom, amelyben gyerekkori pajtásokról, istenekről, és a kisvárosi fociról mesélek. Ha majd egyszer felnövök, és nem fog érdekelni a technika, ha majd nem fogok jobbat írni magamnál, akkor kőműves leszek vagy kertész. De lehet, hogy szenet fogok égetni, vagy akár meszet.

beszamolo